Ha bárki is lennék

Ha bárki is lennék, nem ismerem magam,
életem félelmét így viszem céltalan.
Most járom az utat, most van göröngy benne,
milyen irányt mutat a csillag felette?
 
Mért mutat más irányt, nem jó tán a régi,
elkopott az imánk, nem tudunk már kérni?
Elúszott a múltban, amit eddig kértünk,
énünk még gyanútlan, nem lesz új esélyünk?
 
Vagy lehet, hogy ismét fény gyúl a sötétben,
ha ezt mind elhinnéd, nem ülnél most tétlen.
Keresnéd, kutatnád, ki voltál s ki lettél,
kérnéd a nagyanyád, foghasd még a kezét.
 
Megállsz egy tükörnél, magad hogy felismerd,
még rá sem ébrednél, a sors megbilincselt.
Mondom, ha nem tudnád, míg az eget nézed,
ha ő visszanéz rád: egyetlen reményed.