Ha szebb világot álmodunk

Ha szebb világot álmodunk

Egy hosszú éjszakán,

Az Isten ráncos homloka

Majd kisimul talán…

———-

A Lét teremtés és anyag,

Hit, Szellem, fúzió,

Az Élet tán ezek között

Félénk illúzió…

——–

Az unokáink boldogok

Lehetnek még nagyon,

Ha szebb világot álmodunk

Számukra egy napon.

——–

Ahol a pénz zabál erőt,

Megélhetést, hitet,

Ott világvégét álmodik

Rossz Lelkiismeret.

————

Kívül a végtelen nihil,

Az Űr; kopár, s rideg;

Belül az Élet álmodik,

És benne emberek.

———

A valóság apró tutaj,

Álmok taván kering,

És éppen olyanok vagyunk,

Akár az álmaink.

———

Az ember ezer akadályt

Magának megteremt,

És megcsóválja ősz fejét

Az Isten odafent.

——–

Hatalmat, harcot, meg vagyont

Álmodnak emberek,

Ki bán fájdalmat, vért, halált?

A Föld úgyis kerek.

——–

A nagy civilizáció

Penészes, rossz pite;

A legyőzöttnek úgyse lesz

Országa, sem hite.

———

Zizeg vagy csörömpöl a pénz;

Vakok játékszere,

A fő gyűjtőnek legfeljebb

Istennel lesz pere.

——–

Az ész régóta képzeli,

Hogy övé a világ,

S bebizonyítja okosan,

Hogy szép a kapzsiság.

——–

Megtörtént ez már régen is,

Ki tudja, mint esett;

S máig tagadja álmait

A rossz emlékezet.

—–

Ha csúfat hoznak álmaink,

S kő kövön nem marad,

Az álmatlanság minket is

Atlantisszá avat.

———

Kezünkben bár még ott a kincs,

A fényes Létezés;

Rossz, fösvény álomkészletünk

Az Élethez kevés.

———

Szegény civilizációnk

Flancos ruhájú rab,

Meghal, ha nem lesz álma jobb,

Szebb, tisztább, igazabb.

——–

Szép álmokat, szegény világ;

Szép csak szépből ered;

Nem ismer fegyvert, cselszövést

A tiszta Szeretet.

——–

Nincs még tán veszve semmi sem,

Lesz múlt, jövő, jelen,

Ha szebb világot álmodunk

Egy csöndes éjjelen…