Hangok varázsa

Ha dallamot dúdol a szél,

Megint remény fakad,

És elpirul a szürke ég,

A mindig hallgatag.

—–

Ha múlt szerelmek énekét

Zengi a vén Idő,

Tán színre lép a semmiből

Az öreg Békítő.

——-

Ha Gyermekem zenéje szól,

Ülök és hallgatok,

S a meghatott Mindenségben

Tán el is olvadok.

——-

Ha itthon kályha duruzsol,

Elönt a nyugalom,

S a szent Béke halk neszeit

Meghitten hallgatom.

——

S ha hallom Kedvesem szavát,

Sóhajt a Végtelen,

S én azt hiszem, hogy némi kis

Élet még jár nekem.

Hozzászólások

Nagyon szép, meghitt.

Varázslatos az, ahogyan mindezt megfogalmaztad!

Köszönöm, hogy olvashattam!

lnpeters képe

Nagyon szépen köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)