Hargitában, Kovásznában

Hargitában, Kovásznában
magyar szívem dobban,
mintha újra hazatérnék,
s még annál is jobban.

Lenn, a Csíki medencében
úgy fekszem a földre,
mintha otthon édesanyám
venne újra ölbe.

Kászon-völgynek selymes füve
cirógatja arcom,
mint kedvesem, hogyha fejem
a vállára hajtom. 

Gyergyónak vén fenyőfái
susognak fülembe,
éppen úgy, mint jókedvében
édesapám tette.

Háromszéknek vad szelei
lelkem citerája,
mint otthon, a szülőfalum
cigány muzsikája.

Hegyek ormán, ha szétnézek,
szemem könnybe lábad,
mert azt látom, édes Hazám,
ennél nincs szebb tájad.

Erdélybe húz már a szívem,
bármerre is járok,
legtisztábban itt nevetnek
rám a vadvirágok. 

És ha székely embereknek
a szemébe nézek,
megszilárdul bennem a hit;
semmitől se félek.

Hargitában, Kovásznában 
magyar szívem dobban,
tudom, újra visszatérek,
lelkem ide lobban.

(2011)

 

Hozzászólások

Bevallom, hogy kamaszkori utolsó látogatásom óta készülök vissza. Eddig Tamási Áron utaztatott, de most már te is. Köszönöm és gratulálok az elvágyódást keltő sorokhoz.


Judit képe

Köszönöm a figyelmedet és megtisztelő hozzászólásodat. 


lnpeters képe

Protekciós vagyok. már előbb beleszerettem ebbe a versedbe, mintsem itt megjelent volna.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Judit képe

Örülök, hogy szereted. :-)


lnpeters képe

Mert remek vers, Juditti! Egyszerű, ugyanakkor erőteljes. Épp olyan, amire a legnagyobb szükség van. A reprezentatív szerkesztőségi antológiából nem szabad kimaradnia.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Judit képe

Az az érdekes, hogy leginkább ilyen egyszerű verseket szeretek írni. 


Judit képe

Nincsen semmiféle erdélyi rokonságom, se ősöm, se ismerősöm, egyszerűen csak beleszerelmesedtem. :-)