Iker tükör

Ülj le most, ide, kérlek…

magammal kell, beszéljek

csak pár szót, hogy értselek.

Ne szégyelld, mi kényesebb

mindennél, s bensőd fájja,

itt vagyok, hogy simára

íródjon minden görbe,

s ne hulljon szemed gyöngye.

Jól ismersz, te én vagyok,

s bárki szépen rád ragyog,

nem mindig őszinte az.

Legyen csupán pókerarc

a válasz, hogy megértse,

az számít, ki szemébe

nézni mer, mert a lélek,

ha tiszta, árad fénye.

Még maradj, csak addig várj,

magunkért szóljam, mi bánt!

Nem rejtem véka alá.

Itt lesz, ez közös, akár

ínségben mormolt minden

imánk, és hitben Isten.

A csaló sok arccal bír,

homályos lélek-fakír.

Tudom, nem könnyű semmi,

ésszel ellenérvelni,

mert belül érzed, a jó

fuldoklik, ám a való

más, torz világot kínál!

Két kézzel szorít, s dívány

helyett egy priccsen helyed,

hogy értsd, ez jutott neked!

És mégis lázadsz, hát tedd!

Még lenne érvem száz s egy,

ám tudlak, makacs vagyok,

nem úgy, mint szép angyalok

rég festett freskók ölén.

Jer most, lépj bátran mögém,

hogy dúdolhassam veled

ikerként az életet!