Ingyen Kegyelem

Ingyen Kegyelem;
A bennünk élő
Isten
Mindig
Ezzel
Üzen.

Népmesei hagyományunk
Legfőbb tétele;
Amikor csak lehetséges,
Élnünk kell
Vele.

De nem ám vak önfeladás,
Nem behódolás...
Az Ingyen Kegyelem
Valami más...

Ingyen Kegyelem;
A bennünk élő
Isten
Így
Üzen.

Az Eszmét élni próbálni
Kötelesség,
De visszaélni vele
Ne tessék.

Az Ingyen Kegyelem
Isteni Eszme,
Szent és
Áldott,
De egyoldalúan nem váltja ki
A valóságot.

Mindig lesz írunk
A más bajára,
De többé
Nem engedünk janicsárt
Budára.

Eszményünk
A meghitt
Hétköznapi
Béke;
Nem védjük Európát
Trianonért cserébe.

Az Ingyen Kegyelem
Isteni Eszme,
Szent és
Áldott,
De egyoldalúan nem váltja ki
A valóságot.

Boldog hétköznap,
Ingyen Kegyelem...
Erőben Lélek,
Szellem,
Szerelem...

Ingyen Kegyelem;
A bennünk élő
Isten
Így
Üzen.

Népünk itt él,
Mindig is itt marad,
Itt született
A Kárpátok alatt.
Nyelvünk,
Hagyományunk
Ide való;
A Magyar mindig itt volt
Őslakó.

Boldogasszonyunk
E földet uralta,
Sose látta Őt
Se tundra,
Se tajga.

(A hamis múlt nem grasszálhat örökké,
Éppen szemünk láttára válik köddé.)

Napsugár hömpölygött a hegyeken...
Itt született
Az Ingyen Kegyelem...

Boldog hétköznap,
Ingyen Kegyelem...
Erőben Lélek,
Szellem,
Szerelem...

Ingyen Kegyelem;
A bennünk élő
Isten
Így
Üzen.

Indo-Európa
Csak később jött ide,
Eredendő barbárságát,
Kapzsiságát,
Mohóságát
Helyenként a mai napig
Nem vetkőzte le.

Kultúrfölényben tetszeleg
Az egykori sereg,
De a szegény sok szempontból
Még ma is
Gyerek.

Időnként
Lopott történelmi jelmezekben
Tetszeleg,
Máskor meg bűzös szemétdombon
Hentereg...

Egész történelemképe hamis,
Minket másodrangúnak tart
Ma is.

Vele háború,
Dicsőség
Meg dölyf árja...
Szegény árja...

Régen übermensch,
Ma meg poszthumán,
Szalad a hamis doktrínák után.

Szeretjük őt,
Együttérzünk vele,
De magunkra nem ültetjük
Sose.

Adunk Szeretetet,
Adunk
Erőt,
De nem fogadunk el tőle
Se múltat,
Se jövőt.

Boldog hétköznap,
Ingyen Kegyelem...
Erőben Lélek,
Szellem,
Szerelem...

Az Ingyen Kegyelem
Nem pénz, nem drágakő,
Hanem az egyik legnagyobb
Megtartó Erő.

Lábunk alatt
Múlt,
Fejünk felett talán
Jövő ragyog.
Vagyunk és maradunk mindig
Magyarok.

Ingyen Kegyelem;
A bennünk élő
Isten
Így
Üzen.

Ingyen Kegyelem,
Népmesei eszménk,
Különb, mint gyorsan múló rossz tanok.
Fel a fejjel,
Van Jövőnk,
Magyarok!