Jégkoronás fák alatt

Jégkoronás fák alatt
Sáros pocsolya,
Háztetőkön fehérlik a
Téli korona.

Vén December nagyapó
Latyakban tocsog,
Délidőben csöpögnek a
Hosszú jégcsapok.

A esztendő véget ér,
Sarka csikorog,
Lucskot hagynak utána az
Utolsó napok.

Jégkoronás fák alatt
Csatangol a szél,
A Tél a közeljövőre
Nem sok jót ígér.

A búcsúzó December
Egyre kesereg,
Udvaron éjszakázik a
Dermesztő hideg.

Felfuvalkodik a Tél,
Zengi örömét,
Köröskörül szégyenkezve
Hallgat a sötét.

Jégkoronás fák alatt
Táboroz a Tél,
Mindent, ami nem fagy-elvű,
Tüstént elítél.

Tele szájjal hirdeti:
Szabadságot ad,
Azt képzeli, örökre a
Nyakunkon marad.

Zsarnok módra üldözi,
Ami Tiszta, Ép,
Azt hiszi, elhisszük neki,
Hogy a torz a szép.

Törvénybe is iktatja, hogy
Nem lesz soha Nyár,
Minél hangosabb, annál több
A hívő szamár.

Jégkoronás fák alatt
Mindig van Remény,
A Lelkünkben, amíg élünk,
Zöld a televény.