Karácsonyváró

Beküldte Haász Irén - 2016, december 28 - 18:42
 
 
Oly sötét a holdas éj, 
mintha lenne hófehér 
porcukorral hintve be 
a murva. 
Szél sziszeg és jégcsapot 
hizlalgat a vén, fagyott 
apácarács léceken 
vidulva.
 
Ott, ahol a nyár fakaszt 
forró vérű árnyakat 
bíbor rózsás lugasunk legmélyén, 
 
ott, ahol a gondokat 
elmossa a gondolat 
vágyakozást, szerelmet remélvén,
 
most sivár és reszkető 
faágakról keszkenő 
sápadozva hull haló 
avarba. 
Létek múlnak csendben el, 
lassan senki nem felel 
esedező lelkünket 
zavarva. 
 
Érzem, hogy jön a fergeteg, 
lélekharangok zengenek, 
a szív fagyott madárként hull a földre, 
 
ha súlytalan a megváltás, 
és porhintés csak az áldás, 
s már nem hiszünk a csodában, ha jönne.
 

Hozzászólások

Sztancsik Éva képe

Sztancsik Éva

2016, december 28 - 20:22

Kellemes dallam, érdemes gondolatokkal. Szeretettel olvastalak.

Jégmadár

2016, december 29 - 08:08

Irénke, ez nagyon "gördül" nekem. Köszönöm.

Csilla képe

Csilla

2016, december 29 - 18:52

Így nehéz a karácsonyt várni és főleg átélni a csodát..., a vers szép és gördülékeny, de egyre komorodik, és a végére teljesen elsötétül ragyogás helyett.  

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2017, január 5 - 23:22

Kedves Irénke! Nem tudtam szó nélkül elmenni versed mellett. Gyönyörű formában mélységes szomorúság, csodátlanság. Ütős vers, ismerem a kilátástalanságnak, reménytelenségnek ilyesféle hangulatát.

 

Bieber Mária

(Hespera)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2017, január 6 - 14:29

Kedves Irénke!

Gyönyörű vers, olyan jó, ilyen szépségeket olvasni...

Erzsike