Kellenél anyukám

H.Gábor Erzsébet
Kellenél anyukám
 
Kellenél anyukám, most nagyon,
nehéz a teher a vállamon,
bánatom, mondd, kinek sírjam el,
hogyha kit szerettem nem felel?
 
Vigaszra, hogy leljek nélküled,
szobádban mindenik szék üres,
létednek hiánya megfeszít,
erőtlen hitem már nem segít.
 
Tudom, hogy hívjalak, arra vársz –
hol vagy most, testtelen merre jársz?
Könyörgöm, nézz le rám, jó anyám,
valamely csillagos éjszakán.
 
Kellesz, hogy csitítsd a bánatom,
s gyógyítsd mi sajog, mi fáj nagyon,
mondj értem kérlek, egy halk imát -
szenvedő gyermeked jajt kiált!
 
Fogaim nyomától ég a szám…
Álmomban ölelj át, szép anyám,
vesd meg a toll-puha ágyamat,
s borítsd rám angyali szárnyadat.
 

Hozzászólások

Gyönyörűre írtad!

Csilla képe

Nagyon szép gyermeki vers. Gratulálok és ölellek :)
 

lnpeters képe

Fájdalmasan szép!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Kedves Imre, Csillám, Laci. Nagyon szépen köszönöm. :)