Kiábrándult dal

 
 
A tavasz bomló rüggyel hinni kezdi, 
hogy a zord téltől stafétát vesz át, 
s majd béke csendjében lehet pihenni, 
bár fegyvert csörget – mint rég -  a világ. 
 
A forradalmak megtisztító lángja 
más földrészekre siklott szerteszét, 
de él a mélyben, lankadatlan várja 
a rendezetlen dolgok szellemét. 
 
Mert kér a nép, ma is, mint kértek akkor,
negyvennyolcban, csupán az alku más. 
Vesztes csaták után a szélen parkol, 
kiábrándultan élvet hajkurász. 
 
Mert új veszélyek kígyói sziszegnek 
mindenfelől;  s az érdek poklon úr. 
Hazám, nem válsz be megbékélt szigetnek, 
ha ünneped banzájjá korcsosul.
 
Pedig ha kell, most kéne összefogni! 
Tanulni kéne negyvennyolc hitét! 
Lezárni csúfos múltat, összefonni 
minden magyar európai szívét! 
 

Hozzászólások

lnpeters képe

Maximálisan egyetértek! Remek vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Mysty Kata képe

Zseniális!! Hatalmas élményt adtál, Irénkém csoda vagy!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Irénkém, megint nagyot alkottál! Szeretettel gratulálok!  :) 

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Irénke!

Remek vers, igazat mond.

Erzsike

Csilla képe

Remek versedhez szeretettel gratulálok! :)

 

Haász Irén képe

Köszönöm szépen.

Bieber Mária képe

Gratulálok, kedves Irénke. Komoly és nagyon szépen megmunkált verset írtál. Ünnepi és elgondolkodtató.

 

Bieber Mária

(Hespera)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Irénke!

Remek vers, köszönöm...

Erzsike