Kimondatlan szózat

A teremtésemkor
nem volt kimondott szó,
így megtette a csend,
és a benne várakozó
tökéletlen rend,

elütéssel leírt szabály,
bomló katonasorként vonuló,
a fejemre spirálban
szálló rontás:
genetikai botlás...

               *
Szavakat duruzsol a gép,
csöveken szövegel,
néha túl sokat követel...

Fehérre meszelt tér
szeplőtlen rendjét töri meg
a csöveken rohanó vér.

               *
Nem vád, ha annak is tűnne,
de ellenőrízetlen kóddal,
és pár kimondatlan szóval
sérült sértetlenségem elve.

               *
Kinn várnak...
Eressz!
Mert tudom,
korbácsnak szántad,
mely hátadon tombolt,
fehér tanuló-szobának,
hogy milyen nehéz volt
a kereszt...

Makulátlan falak közé szorult
bölcsességed,
mely mindent megér,
lassan ereimbe tolult...

              *
Tollaim rendezem hát.
Cudar karikákat törlök
szemem alatt,
főnix-tartásban repülök,
s a kórház kapuja,
egy időre,
emlék marad...

             *
Még várom, Uram,
hogy a steril termek,
s csövekből álló gépek
megremegnek,
s hallatszik majd a mondat,
mi egykor,
a teremtéskor volt
ki-nem-mondott-szózat:
„E gyermek legyen
tökéletes...”.

(tegnapi nap hordaléka...)