Kitörés

 
ködös
ablaküvegemen 
lomhán csorgó pára
a félénk cseppeknek
útját csak por állja
s elegyet képezve
összekeverednek
csapások kanyarján
szürke csíkká lesznek
 
szoba 
szűk 
nem fér be a fény
kifakult kék szemem
sárgára cserélném
sárgára mint a Nap
hogy melegíthessen
s elolvadjon a föld
sarkából billenjen
 
tüze
perzselné
az eget
vérnarancs hevével
sugárzón égnék el
együtt a vén kékkel
és föld-szilánkokkal
repülnék mint angyal...
de még visszajönnék
hátha nem vigasztal
senki Más Tavasszal
 
(2018. október)

Hozzászólások

Sztancsik Éva képe

Még mindenekelőtt...bocsánat, hogy ilyen irományt is ide-teszek...tudom, ez az oldal nehezebben tolerálja az effélét. De ezt így akartam megjeleníteni és talán...megírom később más formában is. :)

Haász Irén képe

Ha jó a szabadvers, akkor nincs semmi baj...:)))))

Mint olyan, jó ez, Évikém!

Csilla képe

Szerintem a központozatlanságra gondolt. :)

 

Sztancsik Éva képe

Elnézést, de az előbbinél elcsúszott a rubrika.:) Köszönöm neked is, Csillám, igen...főképpen arra gondoltam. :)

Sztancsik Éva képe

Köszönöm szépen véleményed, Irénkém. :)