Szerelem , romantika

Mysty Kata
Romantika és szerelem


Nyár esti tengerparti
séta, kölcsönös szimpátia
fénye rajzolja ki a lány, és
a legény alakját .

Hosszan a homokban
elnyúló árnyképek
kettőzik a homályban
fel - felbukókat.

Csillageső villan
a víz égő tükrén, s
a leskelődő Hold is
pillantást vet rájuk,

Kémleli egy kamasz
szerelem szárnyaló
lüktetését,
levegővételét.

Himbálózó kezek
lendülnek föl s - le ;
Fénylő szemekben
lebegve kék vitorlák

úsznak, szívük
tánca őket
egymáshoz egyre
közelebb hozza.

Majd hirtelen a
férfi egy kaviccsal
kezében letérdel,
s homokba kört rajzol

sebtében. - Vajon
nem egy szívet -
azt szoktak ilyenkor;
vallomás születik!
 
- "Van egy világ a
 lelkemben, alakja
olyan, mint a tiéd!
- Állj a kör közepébe!

   kérte a lányt.
- Most Te vagy nekem
 e világ közepe!"
 - A kör a Te

  lelked világa -,
 - visszhangzanak
 a szavak .
-" A közepe
  én vagyok ?"
 
Ölelkezésük alatt
a gondolat még
játszik tovább .
- Lelked közepébe

 zártál be engem...
 Én ott maradhatok
 - csak ott - életben!
Az idő szele

nem fújja el, a szív
kitörölhetetlenül őrzi ,
nyomában életerő
fakad, igaz kinccsé

válik az effajta emlék.
S tartja szorosan
kezében az
elrobogó világot!