Lélek és szavak

Nem értem, hol maradnak el,

miért nem könnyen siklanak.

Hiába ékesek szavak,

nem árad illatuk, Chanel.

 

Csodákat festenek, ha kell,

ma mindük szürke, álmatag, 

zenéik összeomlanak,

vajon, hol késik már Ravel.

 

Sem író, költő sem vagyok,

csupán dalokra éhezem,

papírnak hódol két kezem,

betűkre lelkem ráragyog.