Lélek

 
A test hullámos, rózsaszín papír,
a lélek rá fátyol - sorokat ír,
ködös, tintás pacák elmosódó
foltjaiba hull lágyan, mint a hó.
 
Jelzi kézmozdulat, szemrebbenés,
száj szegletében ülő nevetés,
ezernyi gesztus, tovalebbenő,
szívünkbe ékelt, kódolt múlt idő.
 
Jele bánatos könnyek zápora,
vagy mint tegnapi, kihűlt vacsora:
dúlt arcra fagyott indulatos ránc.
Tart míg csak élsz, szédelgő lélektánc,
 
testetlen, oszló pára árnyakban,
dús képzelet, mely megfoghatatlan.
De nélküle a test homályos szem,
üres gyümölcshéj, jövőtlen jelen.
 

Hozzászólások

hzsike képe

Csodálatosan megfogalmaztad egy szép versben, a lélek tükrének a megjelenítéseit, drága Irénkém. Ölellek. :)

Haász Irén képe

Köszönöm, Zsikém.

hubart képe

Nagyszerű! Gratulálok! 

 

Haász Irén képe

Köszönöm, Feri!

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Irénke!

Jó versben írtad meg, köszönöm.

Erzsike

Haász Irén képe

Én köszönöm, Erzsike!

Csilla képe

Tetszik, hogy a múltat, jelent, jövőt is belevetted, és kifejezőek a képek, könnyűek és nehezek is. Szép a lelked!

 

Haász Irén képe

Nagyon kedves vagy, Csilla, köszönöm.

Mysty Kata képe

Jaj, de szépen igaz!!Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Haász Irén képe

Köszönöm, Katám!

Kankalin képe

Kedves Irénke!

Mennyi jel, mennyi ismertetőjegy, szépség, ám engem az első két sorod nagyon megtalált, elvitt; csodálatos hasonlat a lélek megfoghatatlanságáról. :)

Szeretettel: Kankalin

 

Haász Irén képe

Örülök, hogy így van, és köszönöm, kedves Kankalin!

lnpeters képe

A hónap verse! Szeretettel gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Haász Irén képe

Köszönöm, Lacikám!