Líra, lant, istenem

Beküldte Haász Irén - 2016, december 29 - 18:50
 
 
Ahonnan én zuhantam, még vannak angyalok.
Lantok cirpelnek halkan, és Líra andalog
ráérősen, mert semmi, semmi nem kergeti,
időtlenség és álom – ez, ami kell neki.
 
Én Évaként zuhantam rossz Médeák közé,
kígyók sziszegtek számba, s az alma is övé 
lett, aki öröknek hitt társként mérte utam, 
s nem Párisz volt, csak Janus – arc alatt élt Don Juan.
 
Göröngyös sziklakertté vált az utam. Mégis,
valami óvott engem, tenyérben vitt végig, 
mert megtanított állni, felszegni a fejem. 
Hogy mi? Talán a Líra. A Lant. Az istenem.
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

Csilla

2016, december 29 - 18:53

Szeretettel gratulálok! 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Jégmadár

2016, december 30 - 06:56

Tenyerén hordoz az Isten.

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2017, január 5 - 23:12

Gratulálok, kedves Irénke, nagyszerű és mély versed megérintett.

 

Bieber Mária

(Hespera)

Haász Irén képe

Haász Irén

2017, január 6 - 16:03

Kedves Csilla, Jégmadár, Mária, köszönöm figyelmeteket!

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2017, január 8 - 16:15

Nagyon szerettelek olvasni, méltóbb szavakat nehéz találnom!

Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"