Ma este egy szonett

Ma este egy szonett gyógyír, hűs balzsam,  
tudd, forró lávaként kereng a vérem.
Mióta elraboltad szívnyugalmam,
lelkemben lüktet a pokol, s az éden.
 
Nézd Holdanyánk ma álomgyapjút csévél,
miközben  csillag gyúl az égi vásznon.
Bolond a szív, magányt szül most az éjfél,
utánad vágyva már a hajnalt várom.
 
Mily nyughatatlan is a dőre ember,
hisz vágya olykor fellebeg az égig, 
s érzelme egyre mélyül, mint a tenger.
 
Tán tudja ő, nem tart ki véges végig,
s lelankad majd a szenvedély is egyszer,
de most mégis kitartón küzd a célig.

Hozzászólások

Haász Irén képe

Hát, ez az, amikor csak úgy zökkenőmentesen kifolyik a toll alól a szépség...

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Irénke!

Köszönöm szépen, ha így gondolod, örömre szolgált véleményed.

Erzsike