Magukba zárnak égig ért falak

A gyertyákat pestis gyújtja lángra,
szél sem oltja, velük virradunk,
némelyiknek csonka fénye sárga,
melegétől mi jót várhatunk?
 
Az árokban gyolcsba göngyölt hullák,
egy még mozog, épp frissen hozott,
ajtón kereszt, üresek az utcák,
eggyel több, ha még egy távozott.
 
Egy hullának a képén torz vigasz,
másik épp levegőért kapkod,
de mit sem ér a rekedt férfihang,
csendje épp remekművet alkot.
 
Magukba zárnak égig ért falak,
nincs mentség, most úr a félelem,
a házakon csak árnyak látszanak,
egyik éppen szembenéz velem.

2020. május 13.