Menekült

Sopron öreg utcáin ismernek:
nem ide születtem,de itthon vagyok;
ide tartozom,ez az otthonom,hazám,
s úgy érzem, szeretnek,
hogy szükség van rám.
Úgy kezdődött életem újabb fejezete,
hogy,mint menekültet,befogadtak ide.
Lapozgatom életem lapjait,és érzem:
mégsem véletlen,hogy ide értem.
Fogadtak a város történelmi urai:
méltóságos Eszterházy,és vele Széchenyi.
A magyar Liszt Ferenc nekem zongorázott,
együtt jártuk be a kerek nagyvilágot.
Úgy érzem: tisztelnek,szeretnek mindhárman,
s végre itthon vagyok kis magyar hazámban.
Megtart itt történelmünk híres muzsikája,
pereg az életünk ősi ritmusára.
Jelenem pázsitja megtart a jövőnek,
hangulata zöld: így kaptam ezt a földet.
Itt élek köztetek, és reménnyel dolgozom,
és Sopront el nem hagyom!