Ménesnek örzője
Beküldte Toma - 2011, november 16 - 17:38
Szőre lónak, szép telivérnek, ékes,
Háta fényes, csillog a barna bőre,
Vágtalázban űzte a vére tőlem,
Ösztön a kínja.
Erdejében bújva a hős királynak,
Rejtve ős zuzmók mezején, remegve,
Megpihen már, lanyhul a terhe végre,
Űzi az álma.
Éjre nappal jő, ebek orra nedves,
Érzi, táltos ló nyoma messze kúszik,
Hajtja árkon, űzi a szikla szélen,
Jaj, oda veszne!
Én a vérem hullatom érte mégis,
Tisztem átkos, lenni uraknak kénye,
Szolga sorssal verve lovásza lettem,
Én a gonosznak.
Én is állat lettem e véres mában,
Feltüzelt szívem dobogás a lónak,
Engedem, hagynám, meneküljön végleg,
Menjen a szélnek.
Hozzászólások
Zajácz Edina
2011, november 16 - 18:01
Permalink
Nekem egy kicsit az elején
Nekem egy kicsit az elején egy kis hiányérzetem van a kifejezéssel kapcsolatban, mintha a formára jobban figyeltél volna . A befejezés viszont nagyon jó lett!
Toma
2011, november 16 - 18:26
Permalink
Értem Edy.Melyikkel? Ird
Értem Edy.Melyikkel? Ird le... (a szerkezet ténzleg kötött...)
Zajácz Edina
2011, november 16 - 18:47
Permalink
Az első két sor a bajom,
Az első két sor a bajom, szerkezet ide v. oda.
Toma
2011, november 16 - 20:32
Permalink
Igen Joe... az a két kivétel
Igen Joe... az a két kivétel emiatt van (fiam elolvasta, azt mondta mi a gond vele?:). Még rágódom majd. Sappho jól behúzta az istrángot a szabadság tekintetében, de ezért jó...