A Szemedben látom, hogy létezem,
Szerelmünk percről percre egyre nő,
S tátott szájjal néz ránk a vén Idő;
Ahogy téblábolunk az éveken.
—–
Belőlünk élnek lusta csillagok,
Világködök csak általunk forognak,
Mítoszpalánták tőlünk imbolyognak,
Mint végtelenbe nyíló ablakok.
—–
Vagyunk: Külön? Két ide tévedt vendég…
Együtt? Egy életútnyi végtelenség.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2011, december 18 - 17:43
Permalink
Nagyon szép...
Nagyon szép...
lnpeters
2011, december 18 - 19:00
Permalink
Köszönöm!
Köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Justice
2011, december 18 - 21:26
Permalink
Univerzális, a végtelenen
Univerzális, a végtelenen átívelő kapcsolat. Gratulálok.
Szeretem a kozmosz "titkait" felfedő, csillagfénybe utaztató szeretetteljes verseidet.
Boldog Adventet!
Cseri János
lnpeters
2011, december 18 - 21:32
Permalink
Köszönöm - Neked is!
Köszönöm - Neked is!
Pete László Miklós (L. N. Peters)