Mint mezítláb a réten

Oly óvatosan lépdel a hajnal,
soká jön csak a fény mögötte.
Ébreszt madarat s ő minket dallal:
Egy új nap, a fejét felütötte!

Már fehér a kert, az erdő, a rét,
utakon metsző, hideg szél fúj,
az ember enyhet hiába kér,
egy lehelet... és újra hó hull.

Míg fahasábok égnek a tűzben,
új tavasz eljöttét kívánom.
Úgy akarnék szaladni a fűben,
minként veled, azon a nyáron.