Mire megjön az ősz

 

Mire megjön az ősz, kedvesem,
már csak halvány emlék maradok
madarak szárnysuhogásában,
egy régi, pillanatnyi csendfalat, 
csillagok jéghideg szívében
a félbemaradt dobbanás, tán az leszek.
 
Mire megjön az ősz, kedvesem,
én már mindentől búcsút veszek,
hajamban nem motoz az őszi szél,
nem nyílik ki nekem minden este
az éj maga, s a Hold sem nevet,
ha elúszik a fellegek fölött.
 
Mire megjön az ősz, kedvesem,
már messze járok, mint az álmaim, 
a Földet elhagyom, nem marad semmi,
semmi utánam, csak néhány, buta vers,
s némi hallgatag papírhalmaz,
amelyben örök lenyomatként, tán ott leszek.  
 
   
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

Nagyon szép, őszi, borongós, mélabús. Maradj még, máshol jobb?:)

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Köszönöm szépen, hogy olvastad.

Lehet, igazad van.

Puszi

hubart képe

Cseppet sem buták azok a versek! Te pedig ne menj sehova, mert itt a helyed közöttünk!

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Köszönöm szépen, hogy olvastad, és hogy biztattok.

Kevésnek érzem magam ide, de lehet tévedek.

Erzsike