Néhanapján

Néhanapján tehetetlen leszek,
mint lámpaoltás után a legyek.
Csak szívem ver titkon, a védtelen,
körülöttem bujkál a végtelen.
 
Lelkem félénk, sötétben tévelyeg,  
zűrzavart okoznak a kételyek.
Éberen kísért egy lidércalak,
rettenve görcsölnek az érfalak. 
 
Félelmem torzonborz, veszett kutya,
bizonytalan vagyok, szinte tudja.
Máskor meg egészen merész vagyok,
verseket írok, mint rég a nagyok.