Nagyanyám kenyere

Beküldte hzsike - 2020, augusztus 28 - 11:49
H.Gábor Erzsébet
Nagyanyám kenyere
 
Emlékszem tisztán; gyermeki fejjel,
illatos csókkal keltett a reggel.
Annyira jó volt! - belém ivódott.
Senki, csak én, meg nagyanyám volt ott.
 
Hajnalban kelt, s a tésztát dagasztva -
reccsent az éltes padló alatta,
merengve dúdolt, s pirult a kenyér...
Nem maradt tétlen a drága tenyér
 
addig se, amíg kisült a kincsünk
- a jóban, s az Úrban, mindig is hittünk -,
ujjait lágyan egymásba fonva,
hálaimáját csendesen mondta.
 
Amikor kihűlt, asztalra tette,
mennyei illat ringott felette,
keresztet "írt rá", megsimogatta,
szótlanul szelte, s kezembe adta.
 
A számban omlott, éhesen nyeltem,
s édeni fénnyel telt meg a lelkem.
Őrzöm a percet, s úgy él az emlék,
minthogyha most is kisgyermek lennék.
 
 
 
 

Hozzászólások

lnpeters képe

lnpeters

2020, augusztus 29 - 18:50

Meghatóan szép!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Csilla

2020, augusztus 31 - 12:34

Ezek az igazi, szép emlékek. Egy életen át velünk maradnak. Nagyon szép, jó volt olvasni :)

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

hzsike képe

hzsike

2020, augusztus 31 - 20:43

Nagyon szépen köszönöm, Csillám, és Laci.

Ölelésem. :)

Haász Irén képe

Haász Irén

2020, szeptember 1 - 15:28

És micsoda kenyerek voltak azok...!!! Jaj, hová lettek a régi pékek, kenyerek, nagymamák...!

hzsike képe

hzsike

2020, szeptember 9 - 19:36

Igen, az ízét még most is a számban érzem, Irénkém. Puszillak. :)