Ne nézz reám!

(a Fél(sz)-szonett kiegészített változata) 

Ne nézz reám, mert érzem én, hogy végem,
e szalmatest azonnal lángra gyúl;
elégek itt a szép szemed tüzében,
s a hamvam, ó, az út porába hull.

De semmi vész, a mennybe száll a füstje,
e tiszta lélek hófehér ezüstje,
s a csillogása téged ejt rabul! 

Fogoly leszel te, és hiába minden,
nem ér a csalfa báj az égi szinten,
amíg e földön álmok árnya dúl. 

És nem segít, ha bánod már a tetted
(a más baján a balga nem tanul),
ha szép szemed tüzét reám vetetted,
örökre visszavonhatatlanul!

 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Bravúros, Ferikém!

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Irénke! 

 

Csilla képe

Nagyon remek! De miért kerültek a tercinák középre?:) 

 

hubart képe

Azért, mert ez a vers eredetileg egy fél szonett, azaz egy kvartina és egy tercina. Utólag jött az az ötletem, hogy megírom a másik felét is, de  úgy, hogy a már meglévő részhez nem nyúlok,  hanem lazán mellé illesztem, így adódott ez a tükörszerkezet. 

Köszönöm kedves szavaidat!  :) 

Kankalin képe

Először én is meglepődtem a szerkezeten, de rájöttem, hogy a pótlás miatt van.
Jó lett, különleges. :)

Szeretettel: Kankalin

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Kankalin! :) 

 

lnpeters képe

Nekem kimondottan tetszik, hogy középen vannak a tercinák. Ehhez a vershez ez illik.

Feri, bravúrosan fogalmaztál meg egy igen régi témát...

Noli, me tangere...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Köszönöm szépen, Lacikám!

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Remek lett a vers, díjazom.

Erzsike

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves  Erzsike!