Nincs
Beküldte Judit - 2012, február 24 - 13:20
Nincs
Nincsenek bennem válaszok,
csak a kérdések kanyargós árkai,
s fakóra kopott hiányjelek.
A megzsibbadt remény elnyúlt árnyai
magamba nézve, kétségbe ejtenek.
A célt nem találom, mi életre hívott –
üresen vágtató vak bolond vagyok.
Miért is ülnék múltam vigyázni ott,
hol jövőt nem építhetek,
s a Nincs belém fagyott?
Míg e jeges űrben reszkető tétova hiány
hangtalan kacajra kap,
monoton mormolom istentelen imám,
mert nincs többé csend,
csak a hallgatás van.
(2009)
Hozzászólások
Toma
2012, február 24 - 13:47
Permalink
szép szenvedés Judit...
szép szenvedés Judit...
Judit
2012, február 24 - 23:25
Permalink
Köszönöm. Szenvedni szépen
Köszönöm.
Szenvedni szépen érdemes...
M. Karácsonyi Bea
2012, február 25 - 10:11
Permalink
Hasonló hangulatban vagyok, a
Hasonló hangulatban vagyok, a versed így nagyon közel érzem magamhoz.Nemcsak szép, de több is annál...
Judit
2012, február 25 - 12:33
Permalink
Köszönöm, Sea. Bízom benne,
Köszönöm, Sea.
Bízom benne, hogy mielőbb túljutsz ezen a hangulaton.
Weinberger
2012, február 25 - 11:59
Permalink
Nagyon jó vers, pontosan írja
Nagyon jó vers, pontosan írja le azt a hangulatot, amely engem is elfogott már többször és talán a jövőben is rám fog még telepedni. De pontosan ezért tudom, hogy átmeneti. Különösen tetszik a két lezáró sor, a finom különbségtétel a "csend" és a "hallgatás" között. Az előbbi lehet a rövidebb vagy hosszabb nyugalom, egyensúly, viszonylagos telítettség csendje - az utóbbi viszont arra utal, hogy volna mit mondani, csak éppen nincs kinek és/vagy (már) nincs miért.
Judit
2012, február 25 - 12:32
Permalink
Átmeneti bizony. Alapvetően
Átmeneti bizony.
Alapvetően derűs, optimista ember vagyok, aki olykor hullámvölgybe kerül. Az ilyen versek viszont segítenek megérteni, átlátni a nehézségeket, és kijutni a gödörből.
Elismerő véleményedet köszönöm.
Weinberger
2012, február 25 - 15:27
Permalink
A derűs és optimista
A derűs és optimista alaptermészeted és életszemléleted nem szorul külünösebb bizonyításra: az előző közös portálunkon a Te Hájmonológod volt az a szöveg, amelyet először meglátogattam.
Judit
2012, február 25 - 19:00
Permalink
Ó, igen! A jó öreg
Ó, igen! A jó öreg Hájmonológ...
Azt hiszem, hogy felteszem ide is, megmutatva a Parnasszusnak is a derűsebb oldalamat.
A verseimben egyébként inkább az árnyas oldalam domborodik ki, hacsak nem gyermekversről van szó, ellenben a mesék, regények...
Judit
2012, február 25 - 18:57
Permalink
Nekem tudnak választ adni
Nekem tudnak választ adni saját írásaim. Sőt, leginkább azok, hiszen azok belőlem fakadnak, olyan mély rétegekből, amikhez másképpen igen nehéz hozzáférni.
Köszönöm figyelmedet és hozzászólásodat.