Nyárutó
Beküldte hzsike - 2020, augusztus 25 - 16:34
H.Gábor Erzsébet
Nyárutó
A hold egy felhő hátán, lustán elterül,
az ódon ház falára sárga fény vetül,
az égen százezernyi apró lámpa ég,
s ragyog, mint hölgy nyakán a drága, gyöngy-nyakék.
Az ablak vén szemére bánat ver tanyát,
régóta óvja, védi, éltes otthonát,
szúette keretén már festék sem maradt,
szótlanul pergett le a sok sok év alatt.
A kertben vastag törzsű fáradt, régi fák,
a múltjuk köddé foszlott színes délibáb,
gyér lombjuk rozsdabarna, hullni vágyna már,
rájuk az elmúlásnak fojtó árja vár.
Az égen átcikáz egy fényes üstökös,
a szárnya színarany, és izzó tűzvörös,
léte egy perc csupán, de mindent átölel,
miközben haldokolva égi fényt lövell.
Hozzászólások
Haász Irén
2020, augusztus 25 - 17:03
Permalink
Pulzáló, szépséges vers,
Pulzáló, szépséges vers, ölellek, Zsikém!
Nagygyörgy Erzsébet
2020, augusztus 26 - 13:55
Permalink
Kedves Zsike!
Kedves Zsike!
Szép vers, köszönöm.
Erzsike
Csilla
2020, augusztus 31 - 12:42
Permalink
Gyönyörű! :)
Gyönyörű! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hzsike
2020, augusztus 31 - 20:42
Permalink
Nagyon szépen köszönöm,
Nagyon szépen köszönöm, Irénkém, Csillám, Erzsike.
Ölellek benneteket.
lnpeters
2020, szeptember 6 - 11:47
Permalink
Csodaszép vers!
Csodaszép vers!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hzsike
2020, szeptember 9 - 17:35
Permalink
Köszönöm szépen, drága Laci!
Köszönöm szépen, drága Laci! :)