Október

 
Dereng a város, arca vérzik, mintha
megcsapta volna őszanyánk keze.
Az ég üvegben, indigókék tinta,
ha nyitva lenne, földre ömlene.
 
Padok között galambok sugdolóznak,
s röppentik szét az otthagyott nyarat,
magamra öltöm testemet koloncnak,
a régi embert, s azt, mi rátapadt.
 
És így megyek feléd, sután, merészen,
a fény szívemben már maroknyi kő,
ha vársz, hiába jár ördögszekéren,
megáll velünk a gyorsuló idő.
 
2018. október 10.
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Gazdag, gyönyörű a versed, Csillám, akár az ősz!

Ölellek ma is. :)

Köszönöm :)

 

Haász Irén képe

Lám csak, alátámasztod az Edina verséhez előbb írt mondanivalómat...

A rímek nem mindegyike példaszerű, a vers maga mégis - tökéletes!

Gratulálok, most is gyönyörködtem!

A vers közel sem tökéletes, Irénke, de melyik rímpárt kifogásolod? A ragrímeket, amióta tudok róluk, kerülöm, és az egy szótagos összecsengéseket is; persze ezektől függetlenül is lehet sértő vagy nem szépen csengő a fül számára, ám én itt nem érzékelem. 

 

Haász Irén képe

Egyiket sem kifogásolom, drága Csilla. Volt, aki belekötött régebben olyanba, hogy nem egyenlő szótagszámú pl. a sugdolóznak - koloncnak, vagy a keze - ömlene. Én pont azt írtam meg, hogy ellene vagyok az ilyen szőrszálhasogatásnak, és számomra tökéletes a versed.

Az ott eredetileg: ősz keze - ömlene volt, tehát 3 szótagot rímeltettem, aztán átírtam. Más versemben is előfordul, hogy nem kettő, hanem néha több szótagot is összecsengetek. Nem szőrszálhasongatás egyébként, szerintem is szebb, ha egyenlő szótagszámok rímelnek. Ezért, de másért sem tökéletes a vers, pl. ha két helyen nem lépem át a ritmushatárt, akkor szimultán vers lenne, vagyis ütemhangsúlyos és jambikus is egyben, ami szebben szól, mint a hevenyészett ritmus. 

 

 

hubart képe

 :))))))) Ilyen elvárásról még nem is hallottam, hogy  egyenlő szótagszámú szavakat kell rímelteni!  Aki ilyet állít, az valamit nagyon félreértett a verstanban!  Olyan elvárás viszont van, hogy a rímpárok (tehát csak az egymással rímelő szótagok) azonos időmértékben kell legyenek, még ha ütemhangsúlyos versről is van szó, mert csak úgy cseng szépen a rím.  :)   

És az csak mese, hogy két rövid szótag egyenlő értékű  egy hosszú szótaggal - volt olyan, aki ezt állította, pedig ez messze nem így van,  Ha  lemérjük a kiejtés idejét, az lehet, hogy egyezni fog, de versnél a szájnyitások (tehát a szótagok) száma is számít! 

"Olyan elvárás viszont van, hogy a rímpárok (tehát csak az egymással rímelő szótagok) azonos időmértékben kell legyenek, még ha ütemhangsúlyos versről is van szó, mert csak úgy cseng szépen a rím. "  Ez így van, másképp nem is lehet, nem?:) Itt a nyarat-tapadt: UU és U-, de a tapadt-ban a dt-t úgy ejtjük, hogy szinte egy mássalhangzónak hangzik, ráadásul a nyarat utáni sor mássalhangzóval kezdődik. 

 

hubart képe

Pontosan! Ráadásul itt is érvényes, amit az időmértékes verselésből tudunk, hogy a sorvégi rövid szótag helyén állhat hosszú szótag (tehát a kikötés az utolsó előtti szótagra  érvényes - meg az azelőttire, ha háromszótagos a rím). :) 

hubart képe

Nincs ezekkel a rímekkel semmi gond, a ritmus pedig éppenséggel hibátlan, jambikus. Ezt a verstani fegyelmet tanítani lehetne. De hogy a tartalomról is szóljak - ami fontosabb a formánál - nagyszerű, hangulatos őszi milliőbe helyezted ezt a pillanatfelvételt. Megérintő, teljesen magaménak érzem a lírai én koloncnak érzett testét, amint erőt vesz magán és meglódul a csípős októberi reggelben a vágyai tárgya felé. Az ördögszekéren járó idő irigylésre méltó költői kép. Nagyon kifejező. Szeretettel gratulálok!  :) 

Köszönöm, Feri! Az ördögszekeret Nálad olvastam, régebb egy versedben, szerintem említettem is akkor, hogy egyszer fel fogom használni. Megkerestem: Ébredő tűz, bár azóta a vágyat időre cseréltem :))