Öngyilkos magyar

(Újságcikket olvastam arról, hányan lettek közülünk öngyilkosok az utóbbi néhány esztendőben)

Nem adott a világnak több esélyt…

Talán igaza volt,

Talán mégsem;

Nem tudja meg soha.

Immár az örök közöny rá borult,

És ott benne a nagyvilág

Kimúlt.

—–

A mai világ ezt érdemli-e?

Talán valóban ezt,

Talán mégsem;

Nem tudja meg soha,

Mert a szabadság már nem más, csupán,

Mint cukorsmink egy rossz, kiélt

Pofán.

——

Ha majd az ember egyszer többet ér,

Ha egyszer többet ér

A semminél;

Nem lesz ilyen soha;

Mert élet lesz, mit Isten alkotott,

S a pénz hatalma lesz régen

Halott.

Nem adott a világnak több esélyt,

Úgy vélte, az se ad,

Még ennyit sem.

Nem tudja meg soha:

Eltűnik-e a lapos pénz-közöny,

Vagy ránk zúdul egy újabb vízözön.

 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

  Verseid visszaadják a köz- hagulatát...Itt az a pont? Vagy várakozik még "valahon."?...

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

lnpeters képe

Ki tudja? Talán...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

M. Karácsonyi Bea képe

Megpillantottam a címét a versnek, és arra gondoltam, hogy ezt biztosan Te írhattad...

Igen aktuális, jó vers.

lnpeters képe

Köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagyon sokszor megtörténik, hogy elolvasom egy-egy versedet - máskor csak beleolvasok -, de nem hagyok nyomot a látogatásról. Most azért teszek kivételt, mert ebben a versedben különösképpen egységesnek, egymást segítőnek érzem a mondandó, tartalom, terjedelem, tagolás és forma jellemzőit. Különösen középtájt veszi át a vezető ritmikai szerepet egyfajta jambikus lüktetés; nekem ez olyasmit mond, hogy hasonlóan a jambust alkotó rövid és hosszú szótag ritmikus váltakozásához, a végső tettére készülő ember agyában is hol az elszántság, hol a visszatáncolás fordul meg. Meggyőző szöveg, gratulálok.

Sajnos  aktuális a téma, bár én nagyon könyörtelen vagyok ez ügyben.

A véleményem az, hogy gyáva, aki a "könnyebb utat" választja.

A vers természetesen a szokott nívó.