Országút – Csokonai szellemével

Poros, kátyús aszfalt úton

Autók cikáznak,

“Az utasok már nem úton,

Megállóban áznak.”

—-

Autóban ül a gazdag,

Puha, renyhe testtel,

Hát miféle kádenciát

Mondasz erre, Mester?

——–

“Kocsitok lócitrom helyett

Benzinfüstöt áraszt,

Hol egy macskát tapostok el,

Hol meg néhány szál gazt.”

—-

Ördöngös és szélsebesen

Suhan a fémkaszni;

Úton kívül mit se láttok,

Minek úgy utazni?

——–

Tán nem is érhetne haza,

Hogyha nem rohanna;

Mert nincs, aki az utasnak

Szíves szállást adna.

———

Hogy ne legyen sáros az út,

Egykor nem azt kérted?

Eljött végre a fejlődés,

Bár Te meg nem érted.

——–

Úgy látom, benzinszekérből

Van már elegendő,

De vajon akad-e még hit,

S lesz-e szép jövendő?

——–

Csokonai barátom,

Nem vagy te régimódi?

“De Akárcsak a költészet:

Örök, ámde ósdi.”