Piszkozat

 
Tövist neveltem, jössz, kitéped,
nem kell a szívbe holt anyag.
Már hófehér a kinti élet,
ezüst harangok bonganak.
 
Kinyílt az ég, hogy megsegítsen,
mert álmom gyűrött piszkozat;
nincs senki itt, csak én s az Isten, 
fagyos kezével tisztogat.
 
Vérem csorog, de még nem unja,
sebészszikével húsba vág,
úgy állok közben égbe nyúlva,
mint édenkerti néma fák.
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Szívbemarkolóan gyönyörű.

Ölellek, Csillám. 

Csilla képe

Ölellek én is. Kegyelemteljes, szép Ünnepet!

 

hubart képe

Mély értelmű ádventi versedhez szeretettel gratulálok! Áldott karácsonyt!

Mysty Kata képe

Köszönöm szépen az élményt,
ismét egy fantasztikus vers Tőled !
Csilla , itt kívánok szeretettel békés nyugodt karácsonyi ünnepeket! Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Haász Irén képe

Jólesett olvasnom. Gratulálok.

Ez nem piszkozat, hanem kész vers. :) Persze értem, hogy miért ez lett a címe.

Sokat mondó, különösen a zárósorok hatottak rám.

Csilla képe

Köszönöm Mindőtök figyelmét és kedves szavait! Legyen boldog, szeretetben gazdag karácsonyotok!

 

lnpeters képe

Nagyon szép vers. A második strófa egyszerűen fantasztikus.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe