Potomság

“Potomság!” – mondta egykoron Petőfi

Midőn a híd korlátjánál megállt,

Nem félte, s nem becsülte a halált,

S a rossz fapadozat

Sírva nyögött fel a talpa alatt.

——————-

“Világba vetve” – Heidegger szerint,

Semmi okán a Mindenségbe fűzve,

Egy holt isten tekintetétől űzve,

S a céltalan világ

Csendben tűri a lélek nyomorát.

—————

“Szegény Yorick!” – többet Hamlet se tud,

A felszín lármás, ámde ostoba,

A mélység meg nem mond semmit soha,

S az édes, enyhe szél

Maga sem mindig tudja, mit regél.