Rőzselángok

 
Hát fussanak csak, mint a vad, kaparva,
kiket naponta rőzseláng hevít,
az éjszakába jutva hűs avarra
potyogtassák bohócok könnyeit.
 
És törjenek maguknak újra s újra
virágzó fákról zsenge gallyakat,
a süppedő világukat kigyújtva
lombokkal együtt hullva haljanak.
 
Mert nem világít messze, nem vigasztal, 
ki szembenézni fél a Szép-Igazzal,
mindegy, hogy úr, mindegy, hogy őszül-e,
ha fényeit mellére tűzve zsémbel,
nem tud lobogni pásztortűzreménnyel
a másodpercnyi álmok kis tüze.
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Konzekvens igazság, egy gyönyörű szonettben. Igazi versélmény! 

Ölellek, Csillám. :)

Csilla képe

Örülök, hogy olvastad, és örülök, hogy tetszett, Zsikém! 
Ölellek én is :)

 

lnpeters képe

Nagyon szép napkezdet! Remek szonett! Szeretettel gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Nagyon örülök :), és köszönöm szépen!

 

Mysty Kata képe

Gratulálok szeretettel, nagyon szép és egyedi!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Köszönöm szépen, drága Kata! :)

 

Haász Irén képe

Gyönyörű, gratulálok, Csilla!

Persdze másodpercnyi álmok is kellenek, nem lehet mindig lobogva égni...:)