Rémes, rímes recenzió

Tündér szólt hozzám, firtatva,
olvasmányim közt kutatna.
Élmény- s emlékpolcok közt matatva
mondom hát neki: jó Tündérilonám,
kedvedért lefújom a port, le én ám
ama polcmélyre bújt agyfiókról.

Kulcsot keresek -hová is tettem- hamar,
hisz fiókomon míves-rozsdás, öreg lakat
őrzi titkát: reményeim, emlékeim, engem magam.
Kincseim, mik emberré formálták gyermeklelkem,
s eme lelket adták-hagyták felnőtt-nekem.
Hogyan is választhatnék közületek?

Homlokomra csapok, ó hát persze,
nem kell kalózrománc, tarkóba vájt fejsze!
Ide veled hős, kit messzi útra vitt a mersze.
Fordul a kulcs a zárban, nyikorog a kezem alatt,
nem adja oly könnyen titkát, nem, a makacs.
Súgom neki: csak az elmúlt egy év, csak azt add.

Percnyi csend..., por és rozsda hullik lassan,
éhesmorc, apró ragadozó kél halkan,
hogy titkát szavamra, fiókmélyről adja...
piciny lángot fúj felém.
Zöld szem villan, pikkely csillan, mérges rám
a drága, karmos-karcsú ujját nyújtva étkét várja.

Látom szemén, alku nélkül nem lesz üzlet,
míg betűvel el nem verem a sárkányéhet.
Hátam mögül előhúzom utolsó érvem.
Ma japánit eszel -mondom-, de kezemből nem szusi,
csupán tizenhét szótag, Jositaka Ucsi
pottyan a karmok közé.

S a szótagok, mind a tizenheten
eltűnnek a picinyke sárkánybendőben.
Haiku a vacsora! – elégedett a ragadozó vigyora.
Most már oly kedves, oly roppant készséges
a parányi, huncut-harsány zöld bőrbe bújt,
szarvas-szárnyas, bűbájgyanús gentleman.

Szeme a szemem, az idő állni látszik,
lüktetve keskenyül a pupilla,
sárkányelme lángja lobban az agyamba.
S jönnek sorban az elmúlt egy év emlékei:
Vonnegut és Macskabölcső, Ötös számú vágóhíd.
Vajon miért az ember az, ki élvvel irtja társait?

Víz veszejté, sötét erő Alvint, mert birtokában a teremtés ereje,
alternatív Amerikát sző nekünk a fantasy mestere.
Orson Scott Card Hetedik fia, s követője, a Rézbőrű próféta.
Boszorkányság, hexák, itt, e tájon élő hit a mágia.
Gugliba bújtam utána sebesen, mi az ami más,
mi az mi maga maradt, még mindig keresem.

Ősi viszály kap erőre, s újra éled egy legenda.
Trónok csapnak össze; sárkány, farkas, polip,
oroszlán a lobogón, s nyomukban, mint a pelyva
hullik felnőtt, s gyerek. Élőholtak martaléka
lesz, ki a Falon túl merészkedik, egy királynő haragja
tiltott mágiát űz: kővé holt tojásból sárkányt szül a tűz.

Egynek vegyem, vagy egyből négynek? Nem tudom.
Martin meséjét -mind a négyet- két hét alatt befalom;
míg a vége meg nem jelenik, éhes marad a sárkányom?
Vigasztaltam: múlt helyett… nézd csak! Kitalált jövőkép.
Kalandor és mestertolvaj, kezében egy Herdennel
Ketchikan, ha színre lép,
kő kövön? –mi az neki, egy egész város!- nem marad ép.

Téren és időn át töri magát York, terv a tervben, csel a cselben,
szemmel-ésszel követhetetlen, s míg fejem kapkodom,
egy festménybe zárt varázslat csendben elrabol.
Bohém írónk jó szokását követve, meséjébe vegyítve,
elrejtett misztikát és mágiát, s a csipetnyi okkult tudományt
művészettörténettel megfejelte Sheenard, a menthetetlen tanárember.

Phyl Macao orvosdoktor. Páciense akkor miért is menekül?
Tán mert a jó doktor érintése halált szül?
Állj! Az élethez ötvenig, azután csak a halálhoz van joga,
ez alól nem menti fel, hogy egészségén még nem fogott az idő vasfoga.
Baleset vagy betegség, mindegy, Ön Haldokló, joga van az Euthasinhoz!
Tony avagy Balfrász Diagnózisa borzasztó jövőképet hordoz.

Ki van a tíz, itt a vége, s kicsi szörnyem elenged végre.
Míg agyam feltisztul, tenyerem alá hűvös fej simul
fáradtan. Zöld szeme kedves, merengő; együtt születtünk meg én
és e kósza asztráltekergő,
kit ki tudja honnan hívott életre anyám méhe.
Örök társam, az egyetlen, ki bírja minden titkom,
s emlékeim őrzi tovább fiókmélyen.
Elzárva, lakat alatt, ikrem-párom,
az én testvérsárkányom,
Betűfaló.

Hozzászólások

Másfél évvel ezelőtt született eme rémes, rímes recenzió, egy körblog alkalmából. Bloggertársam Fairylona adta át a stafétát, az aktuális egy év top10 SF-olvasmányait keresve rajtam.
Hirtelen ötlettől vezérelve, jóformán oda sem figyelve, 
spontán fakadt
e szakadt emlékfoszlányokból 
szőtt pár adat.

És természetesen, ahogy akkor, most is feltárom a sárkányvacsora mibenlétét:

Ucsi Jositaka: Győztes és vesztes

Győztes és vesztes:
apró harmatcseppecskék.
Haláltól retteg.

Hát, ennyi a története. Lacinak nagyon tetszett, annak ellenére, hogy nyilvánvaló hibái az égig ordítanak. Nézzétek el nekem, gyakorlatlan verselő vagyok, a próza jobban megy.
Picit átdolgoztam, javítottam rajta itt-ott, most pedig értő szemetek elé tárom, okulásomra.
Szabad cincálni, hátha tanulok belőle.

 

 

Üdv. Andrea

Mysty Kata képe

     Nagy élvezettel olvastam....nyelvi játéknak is beiillő magával ragadó olvasmány..

   "  Vajon miért az ember az, ki élvvel irtja társait?"" -    Komoly költői kérdés  időmértékkel!!

    Gratulálok! kata                      

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nekem is tetszett.Gartulálok.

Mysty Kata képe

     Nagy élvezettel olvastam....nyelvi játéknak is beiillő magával ragadó olvasmány..

   "  Vajon miért az ember az, ki élvvel irtja társait?"" -    Komoly költői kérdés  időmértékkel!!

    Gratulálok! kata                      

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Sea, Kata, köszönöm kedves soraitokat :)

Üdv. Andrea

sárkány-könyvtáros :)

Viszont, csak úgy mellékágon, de a sárkányos történetek, szorosan véve, nem taroznak az SF-be. Tudom régi vita, de az SF irodalomkategóriai jelentése tudomány és fantasztikum,  tudományos elemek felhasználásával, lehetséges jövőben játszodó falanszter vagy a jövőben leirt (jelenleg a tudomány korlátai miat még kivitelezhetetlen) esemény.

Lehet, hogy csak engem zavar ez a jelent jellemző összemosás, de pl. a Fantasy dijban sem dijaznék SF-et (nem is pályáznék vele). Biztos azért van mert régen nem olvastam olyan jó fantasyt, ami nem egy korábbi utánérzés lett volna...

De azért ez érdekes volt.. :)


Kedves Toma, köszönöm a hozzászólásod.  :)
A hazai SF-közösség egyik szervezőjeként bizton kijelenthetem, hogy az SF jóval tágabb kategória annál, hogy csupán tudományos fantasztikumként értelmezzük. 
Az irodalomkategória kereteit feszegetve, inkább a spekulatív fikció gyűjtőfogalmaként működik, és nem csak Magyarországon. Ez a trend tőlünk nyugatra és keletre is egyre elterjedtebb, hiszem, hogy az irodalomelmélet nálunk is éppúgy fejlődik és változik, mint külföldön. :)
A spekulatív fikcióba, befogadó jellegét tekintve ezért a fantasy zsánerek éppúgy beleférnek, mint a a sci-fi vagy akár a mágikus realizmus, és igen a mese is. Persze vitázhatunk azon, hogy ezzel az erővel akkor az Íliász vagy a János vitéz is spekulatív fikció-e. :) 
A Fantasy díjjal természetesen nem fogunk science fictiont jutalmazni, ahogy a Zsoldos Péter díjat sem kaphatja meg fantasy alkotás. Ugyanakkor, vannak átfedések, lásd pl. space fantasy, ami egyikhez sem tartozik egyértelműen. 
A díjra jelölt alkotások véleményezésekor, értékelésekor szakmai zsűri ítéli meg, hogy az ilyen több szinten értelmezhető alkotás fantasy-e avagy sci-fi. 
Koordinátorként és közösségszervezőként nem az én tisztem megítélni a díjakra nevezett alkotások zsánerét, de a hazai SF-közélet egyik központi szervezetének felelőseként igenis tisztem és felelősségem az egyesületek közötti "SF-politikai" nézetkülönbségek elsimítása, a békés egymás mellett élés lehetőségének feltárása és biztosítása. :) Többek között a november 12-ére szervezett Avana-SFportal SciFi Nap is ezt a célt szolgálja.
Személy szerint merek nagyot álmodni, és szerencsére nem vagyok egyedül ezzel a törekvésemmel. :)

Üdv. Andrea

Kedves Andi, örülök hogy ennek vagy az élharcosa. Az biztos, hogy Beke kell a magyar scifiben Es fantasyban, de mint látod, én mindig is külön fogom említeni, de attól meg én is azt szeretnem, hogy békében éljenek. Tudom hogy változik ez a kategória, Es, bár én mindig újító voltam, de engem zavar. A spekulatív fikció tag kerete engem mindig is zavarni fog, mert teret enged a scifi szetbombazasahoz Es annak eluresitesehez.
Mindezen vélemények mellett azért nyugodtan lehet békében élni akkor is, ha a kategória-határok megmaradnak.


Nekem tetszik a sárkánykád, bár bevallom, sem a  scifi sem  a fantasy világában nem vagyok jártos.

Viszont vannak gyerekeim...