Sóhajok szállnak

Sóhajok szállnak,
emlékek fájnak,
most tavasz van újra, zöld a határ.
Tüzet gyújt éppen,
láng a szemében,
lennék már otthon, hol jó anyám vár.
 
Csörög a szarka,
vidám a hangja,
magától kérdi: ó, mikor jössz már?
Késik a válasz,
szó nélkül ártasz,
biztatás kéne, de legyint a nyár.
 
Levele sárgul,
semmibe bámul,
itt van az ősz is, a puszta határ.
Kopár a szántó,
nézése vádló,
mondd, miért nem jöttél, hol maradtál?
 
Hó hull a tájra,
őszes hajára,
elrepült messze a vándormadár.
Sóhajok fáznak,
vágyaim szállnak,
lennék már otthon, hol jó anyám vár.

2020. május 1.

 

Hozzászólások

hubart képe

Szép hazaváró - hazavágyó vers, nemmindennapi formában. Gratulálok!