Se dal, se szó

Az égi kék ma szürke ködbe fúl,
s a rút közöny bilincse ejt rabul.
Tavasznak, nyárnak, egyszer vége lesz,
de máris könnyet ejt a vén eresz.
 
Nem nyílik itt virág, nincs már gyümölcs,
madár se száll, elköltözött a bölcs.
Se dal, se szó e tájon nem terem,
rossz béke szúja rág a hangszeren.
 
Koromsötét az éj, a holnapom
sivár jelét se látni. Holt lapon
a tinta elfogyott, a toll pihen,
s a kedvem elköszön: viszlát, szívem!

Hozzászólások

Csilla képe

Remek őszi vers, bár kicsit 'sötét'. :)  Remélem szép, hosszú, ragyogó őszünk lesz, sok-sok dallal! :)

 

Haász Irén képe

De jó! Depresszivitása évszakhoz illő.

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

 

Megint egy klassz vers, köszönöm.

Erzsike

hubart képe

Kedves Csilla, Irénke, Erzsike, hálásan köszönöm hozzászólásaitokat! :)

lnpeters képe

Kitűnő vers. Nagyszerűen adja vissza a kora ősz hangulatát.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Köszönöm szépen, Lacikám!