Shakespeare: XXIII. szonett

(fordítás)

Elrontja mondatát a rossz statiszta,
ki félve játszik fenn a színpadon,
avagy talán dühöngve mondja vissza
a gyenge szívét csapva úgy agyon.

Hát így feledtem félelemből én
a szép szerelmi rítus csínjait,
s a túlhevített szenvedély ölén
tanácstalan vagyok, habozva itt.

E könyv legyen tehát a szónokom,
a hű kebel ma némaságba’ pang,
a vers szerelmet esd olyan fokon,
hogy arra már nem képes úgy a hang.

Tiéd lesz így a szó, ha cseng, ha nem,
a fül dologtalan, de hall a szem!

 

És az eredeti: 

As an unperfect actor on the stage,
Who with his fear is put beside his part,
Or some fierce thing replete with too much rage,
Whose strength’s abundance weakens his own heart;
So I, for fear of trust, forget to say
The perfect ceremony of love’s rite,
And in mine own love’s strength seem to decay,
O’ercharg’d with burthen of mine own love’s might.
O! let my looks be then the eloquence
And dumb presagers of my speaking breast,
Who plead for love, and look for recompense,
More than that tongue that more hath more express’d.
     O! learn to read what silent love hath writ: 
    To hear with eyes belongs to love’s fine wit.

 

Hozzászólások

Vaskó Ági képe

"Tiéd lesz így a szó, ha cseng, ha nem,
a fül dologtalan, de hall a szem!"

Láttam, hallottam, csengett a szó!
Köszönöm!
Ági

Vaskó Ági

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Ági!