Rongy, bárgyú statisztika méri az emberi létet,
Hogy kinek ennyije van, annak az élete jobb.
——-
Mintha csupán egyedül tárgyaknak a birtoka mérné
Isten rejtélyét; emberi létünket.
——-
Életszínvonalat nem mér, csak a pénzbeli mérce;
Milliomos van fent, minden más meg alul.
——-
Nincs mit ezen keseregni: a pénz a világ puha héja;
Emberi Lét tetején hajlékony felület.
———-
Nemcsak anyag van a Létben; mérhetetlen a lényeg;
Létünk titkaiból még keveset sejtünk.
——–
Van tudomány; faggatja a néma matéria titkát;
Zsombékon araszol, mint a mocsárban a sün.
———
Parcellázza a holt anyagot bősz lelkesedéssel;
Könyveket ír róla, gépezetet szerkeszt.
———
Részecskékből, vagy rezgésből áll-e az Élet;
Vagy hol emez, hol amaz? Tán emez is, amaz is?
———
Ámde a részecskét, vagy a rezgést azt mi vezérli?
Végtelenül, sorban van mindig picinyebb?
———
És ha lelünk még folyvást újabb még picinyebbet,
S nem lesz vége soha; hol marad úgy a titok?
——–
Rossz, bárgyú statisztika méri az emberi létet;
Vak táblázatai nem látják az egyént.
——–
Régi hibája az emberiségnek az aktakukacság;
“Élő”-ben mi se jó, s szent, ami írva vagyon…
———
Márpedig üdv, szeretet, hit a holt aktát sose lakja;
Nincs Lét holt papíron; élni csak élve lehet.
——–
Büszke, személyes a Lét, a szabadság, meg felelősség;
S holt adatok sohasem nemzenek embereket.
———-
Csók, szeretet, figyelem, helytállás adja a létet;
Mindezek árnyéka megvehető piacon.
——–
Mégse hiszem, hogy a dolgok hozták létre az embert;
Holt anyagon sohasem fejlik az isteni Lét.
——
Élőből kellett, hogy jöjjön mind, ami élő;
Midig volt valahol, s nem hal meg sohasem.
——
Élet a Lét törvénye, világunk fő oka, célja;
Csillagok alkonyatát tán szerelem teszi ki.
——
Rossz, bárgyú statisztika mindig csalja a létet;
S holt anyagot szülnek rongy, rima átlagai.
——-
Bennünk él a titok, s tán tudja a hajnali szellő;
Ritmus a Kezdet, a Vég; szent üde dallam a Lét.