Szétosztott színek

Szinte csak érinti... lassan ér földet.
Vágyát simítja rá, de egyre többet.
Még... még zöldet... majd szabadon engedi
a létezés frissülő tarkaságát,
fölé teríti díszes lepkeszárnyát,
s széthulló színeit a rét elnyeli.