Szökik a idő
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2019, november 5 - 21:24
Látod? Kezem közül szökik az idő,
fülemben őrzöm még a mezők meséit.
S hogy feledhetném az erdő sóhaját,
virgonc koboldok vöröslő üstökét.
A percek csak úgy aláhullanak ma,
már nem számolom őket, minek is.
Angyalszárnyak puha zaja kényeztet,
talán álmot hoztak ők, valami szépet.
Versrészlet csiklandozza agyamat,
egy darabig ott köröz bent, rétisasként.
A látványtól lelkem nagy része mosolyog,
szívem az érzelmesebb, már könnyezik.