Szökik a idő

Látod? Kezem közül szökik az idő,
fülemben őrzöm még a mezők meséit.
S hogy feledhetném az erdő sóhaját,
virgonc koboldok vöröslő üstökét.
 
A percek csak úgy aláhullanak ma,
már nem számolom őket, minek is.
Angyalszárnyak puha zaja kényeztet,
talán álmot hoztak ők, valami szépet.
 
Versrészlet csiklandozza agyamat,
egy darabig ott köröz bent, rétisasként.
A látványtól lelkem nagy része mosolyog,
szívem az érzelmesebb, már könnyezik.

Hozzászólások

Zsuzsi képe

Nem baj, ha pereg az idő. A versírás szerencsére nem időre megy, nem verseny. Meg kell érlelni, amíg kicsordul a tollank hegyéről. Szép vers lett.

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsuzsi!

Bizony, így van, köszönöm az olvasást.

Erzsike