Szerelmet hoztál, titkosat...

Szerelmet hoztál, titkosat,
bújtunk bele, mint nagy subába,
kinn a tél örjöngött,
de benn a tüzünk melegén
gondolat voltunk: te meg én.

Nem olyan téli gondolat,
fazós rege, farkasok hona,
hanem búvópatak,
mely csörge hanggal éledez,
élő, mely tavaszt lélegez.

Egymáshoz láttunk serényen,
bontogattuk szirmunk nevetve,
bibéd hívogató,
lisztfehér porzóm fényt szitál,
lágy zene szólt,  illatgitár...

Öleltük egymást szüntelen,
míg felhő nem jött, szürke ordas,
tavasz hercegnője,
voltál velem, s mindig maradsz,
Vágyott, szerelmes gondolat...