Szkeptikus január

Eljött tél fejedelme, a vén Január, a közömbös;

Csontig elhatnak rossz, cinikus szelei.

——-

Bíbor éjszaka útján baktat a Fagy vicsorogva;

Csillagfényt dermeszt, s rágja a vén kapukat.

——-

Újra a mérlegen ül januárban a Lét meg a Semmi;

Senki se tudhatja, mit hoz az esztendő.

——

Tél fejedelmének természete régen a nemhit;

Azt hiszi, megdermeszt minden kis lángot.

——

Ködtakaróban szunnyad a Hold is a szkeptikus égen;

Fáradt nemhiteket ápol a lusta eső.

——

Nincs menedéke a Hitnek  a Létben más, csak az ember;

Öntelt szkepsziseket víg mosolyunk zaboláz.

—–

Morcos vén Január lassan tovaballag előlünk;

Zsákjában cinikus zord fagya ott csikorog.

——-

Elmegy a Tél, itt hagy minket szerelemnek örülni;

Szkepszis csúf szigetét elnyeli majd az Idő.