Szordínó

H.Gábor Erzsébet
Szordínó
 
Ezernyi mécses ég ma itt,
szívemben mélyen él a hit,
hogy van talán még folytatás,
hogy nem csalás a szép varázs,
mely megteremti létetek,
az égi lélek-életet,
s hogy láttok mindent, s hallatok,
és azt is, hogy ha hallgatok,
mert nincs már szó, csak érzelem…
 
A mennyet tónak képzelem,
hol csillagfényű églakók
ringanak, mint a kishajók,
és pelyhes szárnyú angyalok
őket őrizni laknak ott.
 
Az élet szép, de elszelel.
Itt halhatatlan nem leszel,
de lelked ott fönn, él tovább,
s ha hited olykor tétovább,
csak nézz az égre, s láthatod;
a gyémánttestű csillagok
dajkálva földi múltadat,
ragyognak fényes, új tavaszt.
 

Hozzászólások

Kankalin képe

Drága Zsike, gyönyörű versed elringat. Olyan, mintha egy csónakban ülnék, és lemenne rólam minden teher. 
Nagyon tetszik, köszönöm az élményt! :) 

hubart képe

Nagyon szép vers, mestermunka, és a aktuális is. Gratulálok, kedves Zsike! :)

Csilla képe

Jó volt olvasni Tőled, ringat, nyugtat, békés, mint mindig! Ölellek :)
 

hzsike képe

Kedves Kankalin, Csillám, Feri!

Köszönöm szépen mindhármótoknak az olvasást, és a kedves szavaitokat is.

Szeretettel:Zsike  :)

lnpeters képe

Gyönyörűséges! Hálásan köszönöm!!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Én köszönöm, drága Laci, ha így érzed.

Ölellek, szeretettel. :)