Leszáll a szürke est,
Mindent szürkére fest;
A szürkeségben elmosódik
Mind, ami kerek,
A világ didereg.
——-
Mint lomha méla test,
Ásít a szürke est;
A lusta ködben
Olvadozva
Megmozdulni
Rest.
——–
Szürke idő pereg,
És eső szemereg;
Meghitt szobában
Bújnak össze
Boldog
Emberek.
——-
A szürke ég alatt
Szürke Idő halad;
De színt nyer
Megszentelve
Minden boldog
Pillanat.
——-
Kívül matéria,
Szürke entrópia;
De belül az Ember
Szerelme,
Lánya,
És Fia.
——
Kívül a szürkeség,
A Kezdet és a Vég;
De éltünk fényes napvilágán
Mindig kék
Az Ég.
Hozzászólások
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2012, január 13 - 07:32
Permalink
Szeretem ezeket a meghitt,
Szeretem ezeket a meghitt, meleg soraidat.
lnpeters
2012, január 13 - 07:34
Permalink
Nagyon szépen köszönöm!
Nagyon szépen köszönöm!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
lnpeters
2012, január 13 - 22:31
Permalink
Köszönöm, Joe!
Köszönöm, Joe!
Pete László Miklós (L. N. Peters)