Történet a rács másik oldaláról

Történet a rács másik oldaláról
 
Nézd a sok őrültet, rácsnak túl felében!
Vajon ki mért' ülhet, saját ketrecében?
Néhol állnak őrök, mások ki-be járnak,
hosszan elidőzök, kik, s kire vigyáznak?
 
Mi vagyunk bezárva? Vagy kizártuk őket?
Válaszokat várva most a fejem főhet!
Sörényes fejemben, víziókat látok.
Azt álmodtam egyszer, a szavannán járok.
 
Ott nem voltak őrök, sem rácsok, karámok,
ember szagtól bűzlő, nyüzsgő széles sávok.
Nincsen ott terjengő orrot bántó illat,
csak tiszta levegő és oly' lágyan ringat.
 
Hallatszik távolról, paták dobogása,
szürke lett a portól szabadok világa.
A Naplementében, hiénák vihognak.
Éppen ettől féltem! A rácson kopognak.
 
Riadtan ébredek, sajnos visszatértem.
Szememben félelem. Miért van ez? (kérdem)
Furcsa bőrű lénynek, kölyke szól remegve:
-Menjünk apa, félek! Kedvesebb a medve.
 
Pedig azt mondják rám: Állatok királya.
Felébredve, rács zár ebbe a világba.
Várom naplementét, mikor csendes minden,
megnyugtató estét, hol ketrecem nincsen.
 
2020.03.31.
 
(kép: Oroszlánkirály, You Tube)
CsatolmányMéret
Kép ikon Oroszlán.jpg75.51 KB