Túl az üveghegyen

– visszatérŐ rímelő ballada fiamhoz  –

 

Emlékszem, ültem a játszótéren,

elrévedezve a boldog léten…

Akkora voltál csak, mint egy alma,

aprócska gyümölcs a Nagy Egészben.

 

Üldögéltem a hűs fák tövében,

homokoztál, s én ámulva néztem,

ahogyan éppen a sárga vödröd

felemelted nyögve, nagy-vitézen.

 

Hatalmas volt, s te olyan parányi,

lehetetlenség volt rád találni,

úgy elrejtőztél a vödör alján

(akkor is szerettél bújócskázni).

 

És férfi lettél – világot látott

(itt árválkodik a kék lapátod).

Az üveghegyen is túlra mentél…

talán meglelted időtlen álmod.

Hozzászólások

Csilla képe
gosivali képe

Köszönöm, hogy itt jártál. Biztató, szép szavaidat külön is, Csilla. Minden jót! Vigyázz magadra!

Csilla képe

Köszönöm én is a kedvességedet! Vigyázz magadra!

 

Haász Irén képe

Megható, szép vers, örömmel olvastam!

gosivali képe

Nekem öröm... Köszönöm! Minden jót, vigyázz magadra!

Kankalin képe

Kedves Vali!

Nagyon át tudom érezni a versedet. Megérintett, eőhozta saját emlékeimet.
Köszönöm, hogy olvashattam.

Szeretettel: Kankalin

gosivali képe

Szívből örülök érdeklődésednek. Köszönöm... Minden jót! vigyázz magadra!