Tükörbe nézek

Megszokta már a tükör,

hogy ránc ül az arcomon.

Nem perelek az idővel,

ha repülni akar,

vissza nem tarthatom.

Nem tartóztatom,

inkább szállok vele én is.

Túlszárnyalom a ráncokat,

s ha tükörbe nézek mégis,

átölel a múlt,

mosolyog rajtam a jelen.

Felém int a jövő,

magamat karjai közé vetem.

Megszokta már a tükör,

hogy van mosoly,

van bánatom.

Nem takarom a ráncokat,

barázdáikat magamon hagyom.