Tünékeny

 
Ereszcsatornán fény zubog,
hólé csöpög le, cseppre-csepp,
már egyre gyorsabb s csendesebb,
de még a föld, ha indulok,
felszisszen, teste seb.
 
A ház előtt kutyánk lazít,
hasáig ér a sárga nap,
álmot lát, néha hátrakap.
A szél Khlórisznak zászlait 
kibontja sápatag.
 
Tünékeny, szép e perc, talán
megfogni fáj, vagy nem merem;
mi lesz, ha elvész teljesen?
Bősz, daltalan tél-éjszakán
vajon ki tart velem?
 

Hozzászólások

hzsike képe

Én veled tartottam ebben a csodás pillanatban, vittél magaddal, Csillám. A verseid oly szépek, hogy nem lesznek "tünékenyek" soha.

Ölellek. :)

Köszönöm a kedves szavakat, Zsike, és a figyelmedet! Ölellek én is :)

 

lnpeters képe

Nagyszerű vers! Gratulálok, Csilla!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Örömmel nyugtázom az elismerést, köszönöm szépen! :-)

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Csodaszép a vers, mint mindig.

Erzsike

Haász Irén képe

Én is!

Erzsike és Irénke! Köszönöm szépen! 

 

Nagyon szép vers, igényes formában. Az utolsó versszak a kedvencem. :)