Tündér Áron és Tündér Csillag ( Tündéri történet )

Halványlila tüllruhában
táncra perdült a zöld réten
aranyhajú tündérlányka.
Óvatosan, félve néztem.

Virágot szórt kosarából,
ibolyát és százszorszépet,
de megjelent tündér Áron,
s együtt kergettek lepkéket.

Zöld pázsiton szaladt lábuk,
patak partján megpihentek,
bokor zörrent, rebbent szárnyuk,
megijedve felröppentek.

Kézen fogva szálltak tovább,
távolból még visszanéztek,
megláttak egy vörös rókát,
akit kergettek a méhek.

A ravaszdit megsajnálták,
mosolyogva visszatértek,
gomolyfelhőcskének hátán
mind a ketten jól elfértek.

Esőcseppet permeteztek
a dühös kis állatrajra,
akik nyomban szétrebbentek,
s megmenekült róka mama.

Köszönetet, hálát mondott
a kis tündér gyerekeknek,
aztán gyorsan tovább loholt,
egyenesen fel a hegynek.

Vártak rá a rókakölykök
fa tövén egy rókalyukban,
bozótosban, bokrok mögött,
a tiszta kis otthonukban.

Jót játszottak, elfáradva
tündéreim hazamentek,
tündérföldi tündérlakba,
fel a magas fellegekbe.

A domb fölött napfény csillant,
szivárványkapu tündökölt,
tündér Áron, tündér Csillag
átlépett a fényküszöbön.